Bemutatkozás 2. rész

Köszönöm ismét, hogy velem maradtál és elolvastad az 1-részt, és most belekezdesz a 2-ba. Legutóbb ott hagytam abba, hogy megtörtént a túra.

 Itt most beletekernék az időbe, mivel semmi érdekfeszítőbb nem történt. Telt telt az idő én közbe 7-osztályba léptem. 2 osztálytársamnak már megvolt  a jogosítványa, és irigyeltem őket, hogy ők már "kinőtték" a töltést. Elhatároztam, hogy én is megszerzem az engedélyt a "városi vezetésre".


 A Horváth Autósiskolát választottam.  Rendkívül tetszett a  tananyag, de persze győri gyerek létemre a villamos és társai elsőbbségi rendszere nem hozott tűzbe. A rutinon/gyakorlaton egy Suzuki Lucky-n hagytam magam mögött az utat.  Rendben megtörtént a vizsga, átmentem csont nélkül.

Szaladtam elújságolni Papámnak a hírt.  Ő erre életem 3. legnagyobb ajándékát adta nekem. A féltett robogóját. Egy Suzuki Sepia ZZ-volt szerény személyében. Festése fekete, szolid lila csíkokkal. Lila csikozása ellenére férfias színe volt.   Első utam ezzel a csodával, hazáig vezetett.  Szeles, jégesős idő volt, talán 22-óra felé lehetett.   Rögtön első gurulásomon megtapasztaltam milyen érzés is esőbe menni, sose felejtem el mennyire bitangul rossz érzés, mikor a esőcseppek az arcodnak csapodnak.  Mondhatnád itt, hogy: "Miért nem hajtod le a plexit?"  Nos igen, szemüveges vagyok, ezt kifelejtettem az 1. részből. Így nekem duplán csillogna az esőcsepp.   De az időjárás ellenére rendbe hazaértem.

Ez lenne a "Bemutatkozás" 2. része.  Köszönöm, hogy végigolvastad.  A következő részben, már talán szó lesz következő motoromról.;)

Bemutatkozás 1. rész

Üdvözöllek,

Először is szeretném megköszönni, hogy ellátogattál a blog-omba. Remélem találsz benne érdekes/ hasznos információt, és állandó olvasómmá válsz. 

Most pedig bemutatkoznék. Németh Tamásnak hívnak,  a 17 életévem elején járok. Győrben születtem, és egészen 13 éves koromig itt is éltem. Eztán szüleim úgy döntöttek, hogy vidéken szebb az élet, így Győr mellé egy kis faluba költöztünk. Jogosítványomat 3 évvel ezelőtt szereztem meg. Így még viszonylag "kezdő" vagyok a szakmában. 

Életem első motoros élménye egy Babettán történt. Felejthetetlen élmény volt. 9 éves lehettem, mikor Papám úgy döntött elég érett vagyok, hogy kipróbálhassam hőn szeretett motorját. Volt egy robogója is, de erről majd később. A város széli kertjükkel szemben lévő töltésen történt az eset. Az az, hogy történt volna, ha betudtam volna indítani.  Sajnos nem sikerült berúgnom, ez így Papámra maradt.  Mikor felültem a motorra, és húztam egy finom gázfröccsöt, egyszerűen elkapott az a lenyűgöző érzés, ami a mai napig bennem él. Nem is inkább érzésnek mondanám, hanem inkább egy afféle tiszteletnek a gép iránt. Na meg persze hát érzés is, mert annál szebb nincs mikor megindul alattad a motor, egy laza kéz mozdulat árán. Első motoros utam maximum 500 méter lehetett, de akkoriban sokkal többnek tűnt. Egy így ment minden hétvégén.

Következő komolyabb élményem ezzel a kétkerekű csodával az első túrám volt. Papám megállapította, hogy készen állok, egy nagyobb motorozásra.  A terve a következő volt: Marcal-város töltéstől, Rábapatonán át, egészen Árpásig.

Ez rendes úton 34 kilométer lett volna; töltésen 25 kilométer.  Papám a robogóval jött, azt a motort nem részletezném most, erre majd később kerül sor. Zökkenő mentem utazás volt, rendben megérkeztünk. A sátorhelyünket a templom mellett állítottuk fel. Másnap kora reggel indultunk el, az eső veszélye miatt, de félúton utolért minket. Sosem fogom elfelejteni azt a túrát...

Holnapi nap folyamán folytatni fogom történetem. :)

Köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel!  További szép napot, és széles utat!