Támogatás

Kedvenc blog:

  • 15. rész - Nem szólt semmit. Kész csoda, pedig már vártam, hogy kiosszon. A többiek gratuláltak nekünk. Vickyn láttam, hogy féltékeny, de egy hatalmas mosollyal jelez...
    11 éve

2013. augusztus 27., kedd

Bemutatkozás 1. rész

Üdvözöllek,

Először is szeretném megköszönni, hogy ellátogattál a blog-omba. Remélem találsz benne érdekes/ hasznos információt, és állandó olvasómmá válsz. 


Most pedig bemutatkoznék. Németh Tamásnak hívnak,  a 17 életévem elején járok. Győrben születtem, és egészen 13 éves koromig itt is éltem. Eztán szüleim úgy döntöttek, hogy vidéken szebb az élet, így Győr mellé egy kis faluba költöztünk. Jogosítványomat 3 évvel ezelőtt szereztem meg. Így még viszonylag "kezdő" vagyok a szakmában. 

Életem első motoros élménye egy Babettán történt. Felejthetetlen élmény volt. 9 éves lehettem, mikor Papám úgy döntött elég érett vagyok, hogy kipróbálhassam hőn szeretett motorját. Volt egy robogója is, de erről majd később. A város széli kertjükkel szemben lévő töltésen történt az eset. Az az, hogy történt volna, ha betudtam volna indítani.  Sajnos nem sikerült berúgnom, ez így Papámra maradt.  Mikor felültem a motorra, és húztam egy finom gázfröccsöt, egyszerűen elkapott az a lenyűgöző érzés, ami a mai napig bennem él. Nem is inkább érzésnek mondanám, hanem inkább egy afféle tiszteletnek a gép iránt. Na meg persze hát érzés is, mert annál szebb nincs mikor megindul alattad a motor, egy laza kéz mozdulat árán. Első motoros utam maximum 500 méter lehetett, de akkoriban sokkal többnek tűnt. Egy így ment minden hétvégén.





Következő komolyabb élményem ezzel a kétkerekű csodával az első túrám volt. Papám megállapította, hogy készen állok, egy nagyobb motorozásra.  A terve a következő volt: Marcal-város töltéstől, Rábapatonán át, egészen Árpásig.







Ez rendes úton 34 kilométer lett volna; töltésen 25 kilométer.  Papám a robogóval jött, azt a motort nem részletezném most, erre majd később kerül sor. Zökkenő mentem utazás volt, rendben megérkeztünk. A sátorhelyünket a templom mellett állítottuk fel. Másnap kora reggel indultunk el, az eső veszélye miatt, de félúton utolért minket. Sosem fogom elfelejteni azt a túrát...


Holnapi nap folyamán folytatni fogom történetem. :)


Köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel!  További szép napot, és széles utat!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése