Nagy túrák 2. rész

Az egész egy átlagos iskolai nappal kezdődött. Ha jól tudom talán csütörtök lehetett.  Reggel ugyanúgy felkeltem találkoztam barátnőmmel reggel a buszállomáson, majd végigszenvedtük a sulit, és elindultunk a buszállomásig gyalog.  Velünk tartott egy osztálytársunk és a barátja Bence is. Mind a kettőjükkel jóban vagyunk. Természetesen én főleg Bencével beszéltem és felötlött bennünk az ötlet, hogy menjünk el egy komolyabb motorozásra.  Pár lépéssel később már ki is találtuk, hogy Csesznek lesz a végállomásunk.Este  Facebookon egyeztettünk időpontot is.

Én a túra előtti nappal, elhatároztam, hogy maszekba megcsinálom a küllőm pirosra. Az egész azzal kezdődött, hogy próbáltam, leszedni külső gumit. A harmadik csavarhúzó elhajlása után sikeresen kiszúrtam a belső gumit. Már úgy volt, hogy lefújjuk az egészet, de szerencsére Bence reggel vett egy belső gumit, és egy barátja meg is csinálta nekem.  Indulásra készek voltunk.

Nem haboztunk útra is keltünk. Első állomásunk a benzinkútra vezetett, ahol megitattuk a két gépet. A schwalbe-t és Bence cross-át. (Fogalmam sincs mi volt már. Azt tudom, hogy 50 es blokk volt benne.) Kajárpéc felé indultunk el. Az úton párszor megálltunk a motorokat leellenőrizni, vagy csak épp pihenni. Az egyenesebb szakaszokba versenyeztünk ki a gyorsabb. Aztán ahogy közelebb kerültünk a végállomáshoz, úgy lett egyre meredekebb az út is. De gond nélkül feljutottunk. Mikor felértünk a pihenőhöz ettünk egy hamburgert, majd indultunk is vissza.  Félúton elbúcsúzkodtunk, ő Kajárpéc felé ment, én pedig Pannonhalma irányába.  Még egyszer töltöttem a tankba pár litert, és haza is értem.

A német csoda gép ismét bebizonyította, hogy mire képes. Nem lesz gond a 2.000-km-es Suhl-i utamon sem.