Ma elkezdem írni túráim beszámolóját. Szerintem elég érdekesek lesznek a Simson-os hallgatóságnak. Remélem nem unalommal kattintotok majd el az oldalról.
Bele is kezdek. Az egész pár éve "kezdődött" mikor keresztapám Szilárd mesélt egy helyről, Rókadombról. Szerintem gyerekkora egyik legmeghatározóbb helye lehetett. Sokat mesélt róla, és többször is meglátogattuk pár órára. A dombról azt lehet tudni, hogy a töltés mentén egy lejárón, kell megközelíteni, eléggé rossz körülményű "úton". Ezelőtt jó pár évvel egy Cross pálya volt, főleg Simson-okra tervezve. Mára már benőtte a fű, megnőttek a fák, szép lassan kiment az emberek eszéből, hogy hol is található, de Szilu megőrizte ezt a "titkot".
Sokat beszéltük, hogy megint el kellene látogatni oda, mint a "régi" szép időkben. Az első időpont sajnos technikai okok végett, nem jött össze. De a következő hétvégére már le is volt beszélve. A találkozó Sziluéknál volt. Oda is mentem Schwalbe-mon. Ott várt Komár-ján. Mondta, hogy jön még egy régi barátja Siska is, akit én is régóta ismerek. Ő egy Cross-al jött, aminek nem jut eszembe a neve. Rá kicsit várni kellett, addig nézegettük motorokat. Ám ekkor érthetetlen okok végett kilyukadt a Komár hátsó kereke. Mérhetetlenül csalódottak voltunk, de nem temettük el a kirándulást. Két komponensű ragasztó, és egy kis folt meg is oldotta a problémát. Pont megérkezett Siska is. Gyors beugrottunk a helyi boltba szalonnáért és kenyérért. Útnak is indultunk.
Kb. 20-25 kilométerre voltunk a célállomástól, mikor az első pár száz métert magunk mögött hagytuk, mikor is Siska gépének valami baja esett a karbijával. Ezt pár perc alatt orvosoltuk. Ekkor már erős kétségeink voltak, hogy sikerül e ez a "roppant nehéz" túra. Megint haladtunk pár száz métert, és ekkor bekövetkezett a legrosszabb: A Komár végleg megadta magát. (Szerintem a kevés olaj miatt.) Sokat gondolkoztunk mi legyen, de végül kieszeltük a megoldást.
A Komárt visszavittük a házhoz. Szilu kocsiba pattant, így ő autón haladt el a töltésig. (Onnan kb. 10 km-re lehetett Rókadomb.) Siskával nekivágtunk, ám utunk a benzin kútra vezetett, mivel rozsdás benzin tankja végett, egy flakon szolgált tankként, ami gyorsan kifogyott. Gond nélkül megérkeztünk a töltéshez, ahol Szilu várt ránk. Ő felpattant mögé a Schwalbe-ra, és így folytattuk utunkat. Már korom sötét volt, mikor megérkeztünk a helyhez.
Gyors felállítottuk a sátrakat, szereztünk gallyakat, és beizzítottuk a tüzet. Előkerült a szalonna, és pár doboz sör is. Miközben fogyasztottuk a jól megérdemelt, finom ételt, és iszogattuk a sörünket, a fiúk meséltek nekem, hogy ez előtt jó pár évvel, milyen volt itt az élet. Volt ahol, meglepődtem, és volt ahol nagyokat nevettünk. Előkerült pár történet arról is, mikor kiskoromban nem mertem a tábortűztől elmenni, annyira féltem. Vagy mikor pár éve rótációs kapán jöttünk ide. Mikor már fáradtak voltunk. nyugovóra tértünk.
Reggel gyors elpakoltunk, és visszamentünk a töltéshez, ahol kertünk is található. Elbúcsúztunk, és mindenki hazament. Utunk során a legkisebb gond, sem volt a Simsonnal.
Remélem minél hamarabb megismételjük ezt a kalandot, ugyanis: "EZ A BULI, NEM A VERTIGO!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése