Nagy túrák 2. rész

Az egész egy átlagos iskolai nappal kezdődött. Ha jól tudom talán csütörtök lehetett.  Reggel ugyanúgy felkeltem találkoztam barátnőmmel reggel a buszállomáson, majd végigszenvedtük a sulit, és elindultunk a buszállomásig gyalog.  Velünk tartott egy osztálytársunk és a barátja Bence is. Mind a kettőjükkel jóban vagyunk. Természetesen én főleg Bencével beszéltem és felötlött bennünk az ötlet, hogy menjünk el egy komolyabb motorozásra.  Pár lépéssel később már ki is találtuk, hogy Csesznek lesz a végállomásunk.Este  Facebookon egyeztettünk időpontot is.

Én a túra előtti nappal, elhatároztam, hogy maszekba megcsinálom a küllőm pirosra. Az egész azzal kezdődött, hogy próbáltam, leszedni külső gumit. A harmadik csavarhúzó elhajlása után sikeresen kiszúrtam a belső gumit. Már úgy volt, hogy lefújjuk az egészet, de szerencsére Bence reggel vett egy belső gumit, és egy barátja meg is csinálta nekem.  Indulásra készek voltunk.

Nem haboztunk útra is keltünk. Első állomásunk a benzinkútra vezetett, ahol megitattuk a két gépet. A schwalbe-t és Bence cross-át. (Fogalmam sincs mi volt már. Azt tudom, hogy 50 es blokk volt benne.) Kajárpéc felé indultunk el. Az úton párszor megálltunk a motorokat leellenőrizni, vagy csak épp pihenni. Az egyenesebb szakaszokba versenyeztünk ki a gyorsabb. Aztán ahogy közelebb kerültünk a végállomáshoz, úgy lett egyre meredekebb az út is. De gond nélkül feljutottunk. Mikor felértünk a pihenőhöz ettünk egy hamburgert, majd indultunk is vissza.  Félúton elbúcsúzkodtunk, ő Kajárpéc felé ment, én pedig Pannonhalma irányába.  Még egyszer töltöttem a tankba pár litert, és haza is értem.

A német csoda gép ismét bebizonyította, hogy mire képes. Nem lesz gond a 2.000-km-es Suhl-i utamon sem.

Nagy túrák 1. rész

Sziasztok,

Ma elkezdem írni túráim beszámolóját. Szerintem elég érdekesek lesznek a Simson-os hallgatóságnak. Remélem nem unalommal kattintotok majd el az oldalról.

Bele is kezdek. Az egész pár éve "kezdődött" mikor keresztapám Szilárd mesélt egy helyről, Rókadombról. Szerintem gyerekkora egyik legmeghatározóbb helye lehetett. Sokat mesélt róla, és többször is meglátogattuk pár órára. A dombról azt lehet tudni, hogy a töltés mentén egy lejárón, kell megközelíteni, eléggé rossz körülményű "úton". Ezelőtt jó pár évvel egy Cross pálya volt, főleg Simson-okra tervezve.  Mára már benőtte a fű, megnőttek a fák, szép lassan kiment az emberek eszéből, hogy hol is található, de Szilu megőrizte ezt a "titkot".

Sokat beszéltük, hogy megint el kellene látogatni oda, mint a "régi" szép időkben. Az első időpont sajnos technikai okok végett, nem jött össze. De a következő hétvégére már le is volt beszélve. A találkozó Sziluéknál volt. Oda is mentem Schwalbe-mon. Ott várt Komár-ján. Mondta, hogy jön még egy régi barátja Siska is, akit én is régóta ismerek. Ő egy Cross-al jött, aminek nem jut eszembe a neve. Rá kicsit várni kellett, addig nézegettük motorokat. Ám ekkor érthetetlen okok végett kilyukadt a Komár hátsó kereke. Mérhetetlenül csalódottak voltunk, de nem temettük el a kirándulást. Két komponensű ragasztó, és egy kis folt meg is oldotta a problémát. Pont megérkezett Siska is.  Gyors beugrottunk a helyi boltba szalonnáért és kenyérért. Útnak is indultunk.

 Kb. 20-25 kilométerre voltunk a célállomástól, mikor az első pár száz métert magunk mögött hagytuk, mikor is Siska gépének valami baja esett a karbijával. Ezt pár perc alatt orvosoltuk. Ekkor már erős kétségeink voltak, hogy sikerül e ez a "roppant nehéz" túra. Megint haladtunk pár száz métert, és ekkor bekövetkezett a legrosszabb: A Komár végleg megadta magát. (Szerintem a kevés olaj miatt.)  Sokat gondolkoztunk mi legyen, de végül kieszeltük a megoldást.

A Komárt visszavittük a házhoz. Szilu kocsiba pattant, így ő autón haladt el a töltésig. (Onnan kb. 10 km-re lehetett Rókadomb.)  Siskával nekivágtunk, ám utunk a benzin kútra vezetett, mivel rozsdás benzin tankja végett, egy flakon szolgált tankként, ami gyorsan kifogyott. Gond nélkül megérkeztünk a töltéshez, ahol Szilu várt ránk. Ő felpattant mögé a Schwalbe-ra, és így folytattuk utunkat.  Már korom sötét volt, mikor megérkeztünk a helyhez.

Gyors felállítottuk a sátrakat, szereztünk gallyakat, és beizzítottuk a tüzet. Előkerült a szalonna, és pár doboz sör is.  Miközben fogyasztottuk a jól megérdemelt, finom ételt, és iszogattuk a sörünket, a fiúk meséltek nekem, hogy ez előtt jó pár évvel, milyen volt itt az élet. Volt ahol, meglepődtem, és volt ahol nagyokat nevettünk. Előkerült pár történet arról is, mikor kiskoromban nem mertem a tábortűztől elmenni, annyira féltem. Vagy mikor pár éve rótációs kapán jöttünk ide. Mikor már fáradtak voltunk. nyugovóra tértünk.

Reggel gyors elpakoltunk, és visszamentünk a töltéshez, ahol kertünk is található. Elbúcsúztunk, és mindenki hazament. Utunk során a legkisebb gond, sem volt a Simsonnal.

Remélem minél hamarabb megismételjük ezt a kalandot, ugyanis: "EZ A BULI, NEM A VERTIGO!"

Youtube Csatorna / Új Bukósisak

Sziasztok,

Most egy következő rész helyett, inkább egy gyors bejegyzést tennék közzé.  Először a új Youtube csatornámról lesz szolt, aztán pedig az új bukósisakomról.

Régi Youtube fiókomat érthetetlen okokból letiltották a bevételszerzés alól, ezért indítottam egy újat, és a régi videókkal fogom megtölteni. Amik főleg OnBoard videókból fog állni.

Az új bukósisakom...  Papámtól kaptam egyet kölcsönbe, ezelőtt 2 hónappal, és gondoltam illendő lenne  neki visszaadnom, de így én bukó nélkül maradnék.  Ezért gyors vennem kellett egy új sisakot magamnak. Gyors rá is kerestem interneten, és a legolcsóbbra le is csaptam.  Tőlem 3 falunyira árulták nevetséges 2.000 Ft-ért. Este egyeztettem címet a tulajjal, és mondtam neki, hogy másnap megyek érte. Így is lett. Suli után később szálltam le a buszról. Gyors elindultam a megadott hely felé, ám ekkor kiment a fejemből a házszám. Annyira emlékeztem, hogy volt benne 8-as.   Illetve az eladó "Laci" névvel volt regisztrálva az oldalra, ahol találtam a sisakot. Ezzel a 2 adattal kellett megtalálnom.   Az utca 60-as házszámmal ért véget.   Az összes x8-as hoz becsöngettem de mindhiába.  Volt ahol nem is voltak otthon. Elindultam visszafelé csalódottan.  Ám ekkor látom rohan felém 7-8 vizsla kutya. Mögöttük pedig 1 fiatal pár biciklin.  Megkérdeztem tőlük, hogy nem-e tudnak valamit Laciékról, de ők sem tudtak semmit.  De felajánlották, hogy megnézik a hirdetésben szereplő telefonszámot, és fel is híják nekem.  Roppant kedvesek voltak velem, ritka az ilyen jószívű ember, mint ők.  Ezúton is szeretném megköszönni nekik az önzetlen segítségüket.

Bemutatkozás 3. rész (Első Simson-om)

Üdvözlök mindenkit, aki épp a harmadik részt olvassa. Vége lett a nyárnak, a motorok egyre inkább közelednek, hogy jól megérdemelt pihenésüket töltsék a garázsban, egy pofás kis takaró alatt. De azért még használjuk ki a jó időt, és igyekezzünk minél több kilométert magunk mögött hagyni.


Az előző részt, ott hagytam abba, hogy meglett első saját motorom, egy Suzuki Sepia ZZ, amivel sikeresen hazaérkeztem.  Sokáig nyúztam ezt a gépet, hóban, fagyban, sárban, forróságban, vízben. Egyszóval minden terepen. Nem volt valami erős gép, de a végsebessége robogóhoz képest elég jó volt. (60-70 km/h)  Hát az erőről pedig...  mondjuk úgy rá kellett segíteni láb erővel egy töltésen való feljutáshoz.  Evvel jártam iskolába, boltba, mindenhova. Nagyon szerettem.  Persze, azért volt nem egyszer gyalog túrám is vele, de szerintem ez mindenkivel előfordul.

Minden este letámasztottam a garázsban, másnap pedig újra útnak indultam vele. Ez így történt egy bizonyos napon is, ám másnap nem minden a terv szerint ment.  Próbáltam indítani először önindítóval de semmi, aztán próbáltam berúgni, de semmi.  Aznap busszal kényszerültem suliba menni.   Próbáltam megszerelni, de mivel robogóról van szó, ezért ez elég nehéz folyamat.. Mondanom sem kell, ez egyáltalán nem sikerült.  Heteken át való szerelés után is az eredmény nem volt mérhető.  Közeledett születésnapom. Apum úgy döntött meglep  egy új motorral. Azt mondta választhatok.  Keresztapámmal felnéztünk hasznaltauto.hu -ra és elkezdtünk keresgélni. Ő a Simson-okat részesítette előnybe. Nézegettünk s50, s51-eket de egyik sem tetszett. És akkor megláttuk azt a bizonyos Schwalbe-t.  Csodaszép barnás festés, fehér kerekek, hátul pedig egy odaillő elsősegély doboz, ültetve padlóig, egyedi üléssel. Ár: 40.000Ft.  Egyből lecsaptunk rá! Apum elment érte, és utánfutón el is hozta ide Győrbe.

Teljesen más érzés volt rajta már ülni is, érezni lehetett a korát, és az erejét. Kényelmesnek nem volt túl kényelmes, főleg robogó után, de később megszoktam. Elsőre sikerült berúgnom. De viszont csak a sokadik próbálkozásra indult el. Valahogy nemigen értettem a váltás művészetét.  Aztán végülis sikerült elindulnom is vele. Utána már könnyen tudtam 2-be, 3-ba rakni.  Nagyon instabil volt, és a kormány is rendszeresen beszitált, mivel ágyrugó volt beletéve,az ültetés miatt. 5-6 kilométer vezetés után már rá is éreztem, hogyan is kell egy ilyen idős  csodát kezelni. Noha volt, hogy 1-esben megugrattam szegényt a nagy gázadással, vagy rossz kuplungozásnál kikaprattam a gumit. :)

Már aznap haza is vittem, és letisztítottam, ahogy az kell. Olajat is cseréltem benne.

Bemutatkozás 2. rész

Köszönöm ismét, hogy velem maradtál és elolvastad az 1-részt, és most belekezdesz a 2-ba. Legutóbb ott hagytam abba, hogy megtörtént a túra.

 Itt most beletekernék az időbe, mivel semmi érdekfeszítőbb nem történt. Telt telt az idő én közbe 7-osztályba léptem. 2 osztálytársamnak már megvolt  a jogosítványa, és irigyeltem őket, hogy ők már "kinőtték" a töltést. Elhatároztam, hogy én is megszerzem az engedélyt a "városi vezetésre".


 A Horváth Autósiskolát választottam.  Rendkívül tetszett a  tananyag, de persze győri gyerek létemre a villamos és társai elsőbbségi rendszere nem hozott tűzbe. A rutinon/gyakorlaton egy Suzuki Lucky-n hagytam magam mögött az utat.  Rendben megtörtént a vizsga, átmentem csont nélkül.

Szaladtam elújságolni Papámnak a hírt.  Ő erre életem 3. legnagyobb ajándékát adta nekem. A féltett robogóját. Egy Suzuki Sepia ZZ-volt szerény személyében. Festése fekete, szolid lila csíkokkal. Lila csikozása ellenére férfias színe volt.   Első utam ezzel a csodával, hazáig vezetett.  Szeles, jégesős idő volt, talán 22-óra felé lehetett.   Rögtön első gurulásomon megtapasztaltam milyen érzés is esőbe menni, sose felejtem el mennyire bitangul rossz érzés, mikor a esőcseppek az arcodnak csapodnak.  Mondhatnád itt, hogy: "Miért nem hajtod le a plexit?"  Nos igen, szemüveges vagyok, ezt kifelejtettem az 1. részből. Így nekem duplán csillogna az esőcsepp.   De az időjárás ellenére rendbe hazaértem.

Ez lenne a "Bemutatkozás" 2. része.  Köszönöm, hogy végigolvastad.  A következő részben, már talán szó lesz következő motoromról.;)

Bemutatkozás 1. rész

Üdvözöllek,

Először is szeretném megköszönni, hogy ellátogattál a blog-omba. Remélem találsz benne érdekes/ hasznos információt, és állandó olvasómmá válsz. 

Most pedig bemutatkoznék. Németh Tamásnak hívnak,  a 17 életévem elején járok. Győrben születtem, és egészen 13 éves koromig itt is éltem. Eztán szüleim úgy döntöttek, hogy vidéken szebb az élet, így Győr mellé egy kis faluba költöztünk. Jogosítványomat 3 évvel ezelőtt szereztem meg. Így még viszonylag "kezdő" vagyok a szakmában. 

Életem első motoros élménye egy Babettán történt. Felejthetetlen élmény volt. 9 éves lehettem, mikor Papám úgy döntött elég érett vagyok, hogy kipróbálhassam hőn szeretett motorját. Volt egy robogója is, de erről majd később. A város széli kertjükkel szemben lévő töltésen történt az eset. Az az, hogy történt volna, ha betudtam volna indítani.  Sajnos nem sikerült berúgnom, ez így Papámra maradt.  Mikor felültem a motorra, és húztam egy finom gázfröccsöt, egyszerűen elkapott az a lenyűgöző érzés, ami a mai napig bennem él. Nem is inkább érzésnek mondanám, hanem inkább egy afféle tiszteletnek a gép iránt. Na meg persze hát érzés is, mert annál szebb nincs mikor megindul alattad a motor, egy laza kéz mozdulat árán. Első motoros utam maximum 500 méter lehetett, de akkoriban sokkal többnek tűnt. Egy így ment minden hétvégén.

Következő komolyabb élményem ezzel a kétkerekű csodával az első túrám volt. Papám megállapította, hogy készen állok, egy nagyobb motorozásra.  A terve a következő volt: Marcal-város töltéstől, Rábapatonán át, egészen Árpásig.

Ez rendes úton 34 kilométer lett volna; töltésen 25 kilométer.  Papám a robogóval jött, azt a motort nem részletezném most, erre majd később kerül sor. Zökkenő mentem utazás volt, rendben megérkeztünk. A sátorhelyünket a templom mellett állítottuk fel. Másnap kora reggel indultunk el, az eső veszélye miatt, de félúton utolért minket. Sosem fogom elfelejteni azt a túrát...

Holnapi nap folyamán folytatni fogom történetem. :)

Köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel!  További szép napot, és széles utat!